Megmentésre várva...

Tudom, rég nem irtam, pedig annyi minden történt. Kezdem talán a szabadságnál.
Figyelmetlen és szórakozott családja melett a kisfiam, Zoltán Mátyás arcszeszt ivott és komoly mérgezést kapott miatta, ami a kis bélflóráját és immunredszerét tönkretette. Ez volt az egyik negativ dolog a szabadság ideje alatt....a másik, hogy a marosvásárhelyi, szovátai orvosok nem igazán tudták mi is a teendő ilyen esetben, igy egyre rosszabbul volt a kisfiúnk. Felsővonalunkhoz fordultam végső kétségbeesésünkben, mikor már a harmadik orvost is elfogyasztottuk és a gyermek egyre rosszabbul volt, magyarán nem evett, nem ivott, ha mégis az kijött belőle...bár elmondanám szinte óránként cseréltük a pelust. Szóval, Hanyecz Edina utánajárt a dolgoknak és az FLP-s termékeket megvettük, amiket orvos ismerőse ajánlott, abban a reményben segitenek. Nem csalódtam, mert 4 nap alatt helyrejött a kedve, étvágya és a hamenése is megállt.
Összetettem a két kezem, mert bevallom a legrosszabb is megfordult a fejemben, mikor a nagyszülőktől hazafele jövet már csak alvásra volt képes a fiam, aki életvidám és állandó mozgásban van...sem mosoly, sem étel, sem ital, sem szeretet nem hatotta meg. Most köszönöm azoknak, akik kifejlesztették a termékeket, mert a gyermekem egészségét, s talán életét mentették meg vele. És köszönöm Edinának, akire mindig számithatunk.
Sok könnyet és mosolyt mostak le a napok, mig a gyermekem ült és egyetlen szórakozása, mely pár percre lekötötte a figyelmét a mese volt. Éjszaka a lázát mértük, álmában a pelenkát cseréltük, a nap folymán a mosolyát kerestük...
Kedves szülők, figyeljetek a gyermekekre és az egészségükre. Ne féljetek természetes dolgokkal kiegészitett gyógyszeres kezelést alkalmazni, ne féljetek attól, hogy az egészségmegőrzésért vivott harc hatástalan.
Senkit nem akarok meggyőzni, de sajnos saját tapasztalatokkal rendelkezem, amik nem kellemesek, mondhatni lélekbehasitó fájdalommal jártak és tudom, fontos a gyermekeim egészségét megőrizni.

Munkakeresés...

Nem is olyan régen felnéztek rád az emberek, ha érettségi diplomád volt-ugye?!
Aztán, már csak akkor ha egyetemet végeztél.
Végül, adott a mai világ, amikor már a "mászter" és a doktorátus sem elég ahhoz hogy elismerést vivj ki magadnak. Miért?!
Ez annyira egyszerű, hát azért mert nem elég, ha "papirod van", már illik valamihez érteni is, valamit tudni, valamit csinálni.
Olvasom az internetes "munkaadó és munkakereső" oldalakon: az ideális jelentkező a .... , ugye fent emlitett munkalehetőség betöltésére az, akinek van felső véggzettsége, legalább két idegennyelvet tud (az anyanyelve mellett), akinek jogsija van, számitógépet bütyköl profi módon, hajlandó utazgatni, hétvégi "trainingeken,, team buildingen"(mert ezt magyarul továbbképzőnek, csapatképzőnek ugye nem szabad nevezni!) részt venni, jó a megjelenése, legyen legalább három év tapasztalata azon a téren, ahol elszeretne helyezkedni...stb...stb.
Magyarán zseni kerestetik, hogy eladjon egy doboz mosóport, egy cipőt, benzinkutat kezeljen, titkársági munkát lásson el, szoláriumba kitöltse a bérleteket és még sorolhatnám.
Nem egyszerű ma munkát találni.
-Sőt, ha most jól meggondolom, asszem nem is értek semmihez és egyáltalán hogy merek én munkát keresni...- gondolja magában az ártatlan munkátkereső.
Közben a munka ott hever a lába előtt, csak az elvárások egetrengetőek.
Tételezzük fel, mégis valami csoda folytán sikerül munkát kapnia a szegény ember gyermekének.
No, "indul a mandula"(hogy a Republic-ot idézzem) !
Kezedben egy-két-hár-négy oklevél, a fejed tele üres dumával, amivel a tanárok megtömtek és most lássuk a szomorú valóságot, kezdődik a munka.
Három évig mindent megcsinálsz, hogy feljebb kerülj a szamár létrán és nagyobb legyen a fizud.
Utána a taposómalomban egyik túlóra a másik után, végre feljebb jutsz...magán cég, rosszúl megy, bezár...(na jó, csak vicceltem :), mert optimista vagyok.
Kérdezem én, hogyan tovább?! Kezded újra az egészet vagy saját vállalkozást nyitsz?!
Nyissunk, de miből?! Banki kölcsön, ha nem jön be, viszik mindened. Szóval, ez nem jó megoldás.
Csatlakozzunk valakihez, ez azért már jobban hangzik... :)
Szóval van valaki, aki 1978-ban kezdte a melót, inditotta a vállalkozást. A neve legyen Rex M.
A világ legnagyobb MLM üzletei között van az övé és egyre csak fejlődik.
Hogy csinálja? Asszem ügyes a hálózata, egyszerű és tiszta lapokkal játszik, jó a profit leosztása, megfizeti a partnereit, szabadságot-nyugalmat-állandó fejlődést-határtalan biztonságot nyújt, kiválóak a termékek, amiket a cége nyújt.
Én csak kapizsgálom, mit jelent egy ilyen üzlet részese lenni.
Egy dolog biztos, már nem kell azon gondolkodnom megfelel-e a személyem annak, aki zsenit keres gürizni élete hátralevő részén.

"...Hogy vagy?!..."

Vannak az ember életében hullám völgyek. Egyszer fenn, egyszer lenn.
Ha nem igy lenne, meggyőződésem nem igazán tudnánk értékelni a jól sikerült dolgokat, pillanatokat vagy eseményeket.
Azt szokták mondani a legrosszabb kérdés, "hogy vagy?!".
Meg is magyarázom azonnal, hogy miért.
Tudnivaló, nincs olyan ember a világon, aki mindennel elégedett legyen és minden megfeleljen számára, ne legyenek gondjai vagy éppen fájdalmas pillanatai.
Szóval, ha felteszed a kérdést, számithasz rá, hogy a válasz hosszú, kimeritő és figyelmet kivánó lesz, ha annak a valakinek, akinek a kérdést szegezed bármilyen negativ közölnivalója van.
Erre szoktam én mondani, csak akkor kérdezz, ha ráérsz, mert képes vagyok rá és elmondom :).
Hogyha valaki jól van, mert ugye ilyen is van néha; éppen jól megy minden, mindenki a családban egészséges, jól megy a szekér, anyagi gondok nincsenek, számlák kifizetve, a lelki világ rendben..., akkor is van hogy hosszú lesz a válasz.
Szóval, lehet jobb kérdés a "Mit csinálsz?", ki tudja.
Egy dolog biztos bármit kérdezel, szivből érdekeljen a válasz. Vagyis, érdekeljen az a személy, akivel szóba állsz....mert a falcsság a szemeidből tükröződik és kiolvasható.

Azt hittem kamu...

Előszeretettel használják az ismerőseim a kérdést: "Ez nem kamu?!" .
Természetesen azt szoktam válaszolni: "De!", abban az esetben, ha nem veszed komolyan azt amit tenned kell.
Egyszóval, ha már "beléptél", a nem akármibe, magától érthetődő, hogy tenni is kell azért, hogy az MLM, ne legyen számodra "kamu" vagy egyszerű "Marha Lassú Mint(a csiga) " buli.
Szóval, az első lelkes pillanatban, mikor beiratkozol egy MLM rendszerbe, neki kell esni és meg kell csinálni a "lehetetlent". Elsőre mindenki annak gondolja és érzi.
Miben különbözik az a személy, aki érzi, hogy lehetetlen dolgot kérnek tőle és megcsinálja...attól a személytől, aki lehetetlennek érzi és nem csinálja?!-most figyelj adom a mindent eldöntő, megdöbbentő választ.
Abban más, hogy összeszoritja a fogát, félre teszi a fáradtságot...a munkahelyén történt vitatkozások sorozatát, a Főnököt-aki megint dicséret helyett leszidta a fejét.....és munka után második váltásban, napi 4 órában odateszi "az eszét, a helyére- ahová való-, a fejébe" és dolgozik.
Csacsog, mint az eszeveszett...telefonál...szervez és dolgozik.
Dolgozik, nem lazsál, nem kifogásokat keres, mi-miért nem működik, hanem dolgozik.
Hiszen "semmi munkájért", soha nem kap az ember "aranyórát". Mindenért meg kell dolgozni. Csak az nem mindegy, hogy megfizetik vagy sem a fáradozásaid.
Tedd fel magadnak a kérdést: "megéri a reggeli kelés, a napi 8-10-12 óra strapa a melóban?...mondjuk vagy 30-40 évig?!...vagy..most ugrik ki a Macska a zsákból: dolgozol lazán magadnak, beosztod az időd és jogdijas jövedelmet hagysz a gyermekedre, unokádra?!
Na, ha jól tippelek, az olvasóim 90%-a kacag a témán. Sebaj, mert ha nem viccesen és baráti hangon veszed a lapot, inkább ne is olvasd tovább.
"So", mint az angol mondja...kapizsgálod, miről beszélek?!
Ha az átlagos életet választod, az átlagos mukahelyen, napi beidegződéssel teszed a dolgod...hazamész és hulla fáradtan beesel az ágyba...várod a fizetésnapot, kifizeted a számláid és alig marad aprópénz a zsebedbe, elmonhatom értem miről beszélsz (ha ezt éled meg nap, mint nap és leirod nekem..vagy elmondod).
Most mondok valami rémisztőt :) .
Vannak emberek, hála Istennek igen sokan, akik napi pár órát dolgoznak, szabadon választják a munkatársaikat, amikor kedvük van utaznak...étterembe járnak...személygépkocsit cserélnek vagy sétálnak.
Eezek az emberek azok, akik ugyanazt csinálták, mint Te, meg Én.
Valaki eléjük állt egy lehetőséggel, gondolkodás nélkül belevágtak, mert jobbra vágytak, mint amit addig kaptak és találtak.
Belevágtak és Ők lettek a nyertesek, akik élik az életet és nem aggódnak semmiért.

Szabadság, szerelem...

Talán nem gondoltam végig a dolgot, mikor belevágtam.
De egy fikarcnyit sem bánom, hiszen az életemben a legtöbb dolgon nem töprengtem. Igy talált rám a szerelem, a családtervezés, szabadság...
Nem bánok és bántam meg eddigi életemben semmit.
Azt sem bántam meg, hogy egy üzletre hivó ajánlatot, nem utasitottam vissza.
Belevágtam, mint eddig mindenbe, anélkül, hogy tudtam volna pontosan mit jelent.
De igy helyes, hiszen, szokták mondani "Aki mer, az nyer!".
A szabadságot, az anyagi függetlenséget kerestem. Azt, mit ez az üzlet, megad!
Egyszóval, "beléptem"!
Mindig hangsúlyozom az embereknek, akik a közelembe kerülnek, nem mindegy "mibe lépsz bele :) ".
Választottam egy üzletet, amiben "nagy akarok lenni", magabiztos, anyagilag független és vidám. Szabadságra vágyom és arra ne mások mondják meg mit és mikor tegyek.
Bár, az üzlet Alapjait, csak úgy lehetett letenni, hogy meghallgattam, megfogadtam és megtettem, szóról-szóra amit a "szponzorom", a "felső vonalam", a "Főnök" mondott.
Szóval, nyitott voltam a tanácsokra...mert ezek által tanultam, elgondolkodtam és "tettem a dolgom".
Tanácsokat, nem utasitásokat kaptam, olyan útravalót, amik másokat már sikerre vittek.